Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A behajtási költségátalány szabályai

Törvénymódosítás a behajtási költségátalány újraszabályozására

2016.03.08.

Az Országgyűlés honlapján közzétett törvényjavaslat szerint átdolgozásra kerül a behajtási költségátalány szabály-rendszere, mivel a Ptk-beli szabályozás számos problémát okozott. Az új szabályozás célja: úgy felelni meg az irányelv elvárásainak, hogy az érintettekre ne rójon olyan adminisztrációs terheket, amelyek az irányelvből közvetlenül nem következnek, hatásuk ellentétben áll annak céljaival. A fontos változásokról itt olvashat.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Behajtási költségátalányról és késedelmi kamatról való lemondás illetékjogi kezelése

2015.10.12.

A behajtási költségátalányról és annak kezeléséről többször írtunk már annak bevezetése óta. Az elmúlt időszakban megjelentek egymásnak ellentmondó álláspontok a költségátalány, főleg annak elengedése körében követendő eljárásról. A közelmúltig sok szakértő úgy foglalt állást, hogy a költségátalány elengedése illetékfizetési kötelezettséget keletkeztet a kötelezett oldalán. Ezen téves értelmezésnek vet most véget a NAV által kiadott, a Nemzetgazdasági Minisztériummal egyeztetett állásfoglalás.

A Nemzeti Adó és Vámhivatal állásfoglalásában rámutat, hogy Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:48. § (1) bekezdésében szabályozott késedelmi kamat és a Ptk. 6:155. § (2) bekezdésében rögzített behajtási költségátalány alapvető hasonlóságot mutat, hiszen mindkét jogintézmény a kötelezett késedelméhez kötődő, törvényi előíráson alapuló fizetési kötelezettség, amely egyértelműen és elválaszthatatlanul kapcsolódik az eredeti – visszterhes – ügylethez.

Tiltó előírás hiányában a szerződés jogosultja az őt megillető behajtási költségátalány összegéről a szerződés teljesítési határidejét követően kifejezett nyilatkozatával lemondhat.

Felmerülhet kérdésként, hogy a lemondó nyilatkozat illetékjogi szempontból keletkeztet-e bármilyen kötelezettséget a behajtási költségátalány kötelezettje oldalán.

A késedelemhez kapcsolódó jogkövetkezmény (ingyenes, visszterhes) jellegének megítélése során – a fentiekből következően – nem lehet eltekinteni az eredeti alapkötelemtől és annak illetékjogi minősítésétől (visszterhes ügyletről van szó), amely mind a késedelmi kamat, mind a behajtási költségátalány elengedése vonatkozásában irányadó.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a követelés-elengedés a fenti esetekben nem minősül a Ptk. 6:235. § szerinti ajándékozásnak, hanem egy visszterhes ügylethez kötődő engedményként fogható fel. A jogosultat nem az ajándékozás szándéka vezeti a késedelmi kamat és/vagy a behajtási költségátalány elengedésekor, hanem üzletpolitikai, üzletstratégiai szempontok mérlegelése nyomán hozza meg az erre irányuló döntését. Következésképpen a kérdéses követelés elengedések eredményeként realizálódó vagyonszerzés nem tárgya az ajándékozási illetéknek.

Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a jogosult oldalán a behajtási költségátalány a számviteli szabályokból – az óvatosság elvéből - következően csak akkor kerül követelésként elszámolásra, ha azt a kötelezett számára ténylegesen megtéríti.

Abban az esetben tehát, ha a jogosult az egyébként őt megillető behajtási költségátalány összegéről - általában üzletpolitikai célból - lemond, ez egyáltalán nem jelenik meg könyvviteli elszámolásában, ilyen értelemben vagyonvesztés sem következik be az ő oldalán, azaz ez is megerősíti, hogy ezen ügyletek nem képezik az ajándékozási illeték tárgyát.

Figyelemmel arra, hogy a követelés elengedése, mint vagyoni értékű jogról való lemondás csak ingyenes vagyonszerzés esetén keletkeztethet illetékkötelezettséget, elmondható, hogy a behajtási költségátalány elengedése a kötelezett oldalán semmilyen illetékkötelezettséggel nem jár, az adóhatóság irányába sem kell bejelentést tennie a javára történő elengedésre vonatkozóan.

Nemzetgazdasági Minisztérium NGM12907/2/2014 - Nemzeti Adó és Vámhivatal 5166468574

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Frissítve: 2014.09.29.

A kiadott NAV állásfoglalások alapján tovább pontosíthatóak a behajtási költségátalány lenti cikkünkben részletezett szabályai. A főbb szempontok a következőek:

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:155. § (2) bekezdése értelmében, ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszeget megfizetni. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít. A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.

A behajtási költségátalány jellemzője, hogy

  • annak összege a késedelembe esés napjától esedékesen külön erre vonatkozó fizetési felszólítás hiányában is megilleti a hitelezőt;
  • annak összege független attól, hogy a kötelezettnek milyen mértékű pénztartozás késedelmes megfizetése után kell azt megfizetnie és attól is, hogy a késedelembe esés mikor történt, illetve mekkora időtartamot jelent (egy, harminc vagy ötven napot, stb.);
  • késedelmenként, és nem számlánként – bár optimális esetben e kettő egybeesik – követelhető az adóstól; ha pedig egy szerződésben a felek részletfizetésben állapodtak meg, akkor a költségátalány annyi részlet után érvényesíthető, amennyi részlet megfizetésével az adós késedelembe esett;
  • abban az esetben is követelhető, ha a jogosultnak tételesen kimutatható behajtási költsége nem keletkezett;
  • attól is függetlenül érvényesíthető, hogy a kötelezett felróhatóan esett-e késedelembe, illetve a késedelmét kimentette-e, vagy sem;
  • a szerződésben – a késedelmes fizetést megelőzően – elengedni, kizárni nem lehet;
  • 40 eurónál magasabb összegben is érvényesen meghatározható;
  • a késedelmi kamat összegén felül érvényesíthető.

a) a behajtási költségátalány a kötelezetti oldalon

A kötelezett a fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elszámolt, fizetendő, a mérlegfordulónap előtti időszakhoz kapcsolódó behajtási költségátalányt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 81. § (2) bekezdés b) pontja alapján egyéb ráfordításként számolja el.

Számviteli szempontból tehát a behajtási költségátalány tartozásnak minősül, azt kötelezettségként szükséges a kötelezett könyveiben rögzíteni. Erre nem csak abban az esetben van szükség, ha a jogosult azt – önként történő teljesítés hiányában – ténylegesen követelte az adóstól, tekintettel arra, hogy a fizetési kötelezettség a jogszabály alapján a késedelembeesés tényével beáll.

b)     a behajtási költségátalány a jogosulti oldalon

A jogosult (hitelező) oldalán a behajtási költségátalány számviteli elszámolása a következő. A jogosult a tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti év(ek)hez kapcsolódó és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezett behajtási költségátalány összegét – az Szt. 77. § (2) bekezdés b) pontja alapján – az egyéb bevételek között számolja el. Ebből következően a jogosult csak akkor köteles a behajtási költségátalány összegét a könyveiben feltüntetni, ha az hozzá ténylegesen befolyt. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) szerinti adóalapot pedig csak a ténylegesen befolyt behajtási költségátalány képez a jogosult oldalán.

A fentiekben ismertetett számviteli elszámolásra tekintettel az érvényesíthető, ám nem érvényesített, pénzügyileg nem rendezett behajtási költségátalány összege a jogosult (hitelező) társasági adóalapját nem befolyásolja.

c)     lemondás a behajtási költségátalány összegéről

A Ptk. 6:155. § (2) bekezdése alapján a felek közti megállapodásban a behajtási költségátalány kizárása, vagy negyven eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása semmis, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogosult a költségátalány iránti igényéről a későbbiekben nem mondhat le, azt nem engedheti el, illetve a Ptk. 6:46. §-ában rögzített elszámolási sorrendet nem változtathatja meg (amelynek módosítása tartalmilag szintén azzal a következménnyel járhat, hogy a költségátalány összegét elengedi).

Ha a jogosult a szerződéskötést követően, de még a költségátalány összegének beérkezése előtt kifejezett nyilatkozattal lemond annak összegéről, a kötelezett a behajtási költségátalány összegét kivezeti a kötelezettségek közül, és annak összegét – ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik – az Szt. 86. § (3) bekezdés h) pontja alapján rendkívüli bevételként mutatja ki.

Tekintettel arra, hogy a jogosult csak a pénzügyileg rendezett behajtási költségátalányt tartja nyilván, a behajtási költségátalányról való lemondást nem kell könyvelnie (azaz az elengedéskor nem számol el rendkívüli ráfordítást). Ebből következően a jogosultnál nem merül fel a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja szerinti adóalap-módosító tétel alkalmazása a követelés elengedéséhez kapcsolódóan, hiszen a jogosult könyveiben ki nem mutatott követelés elengedéséhez kapcsolódóan a társasági adó nem rendel adóalap-korrekciós tételt.

d)     elszámolási sorrend

A Ptk. 6:46. § szerint „ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni”. A Ptk. alkalmazásában a behajtási költségátalány ugyan sui generis jogcím, de természete szerint a költség fogalma alá sorolható, annak jogi sorsát osztja. A Ptk.-ban rögzített elszámolási sorrend megengedő szabály, attól a jogosult eltérhet, illetve az ő kifejezett eltérése hiányában is az ő felismerhető szándéka az, amely a sorrendiség szempontjából kiindulópontot jelent.

Az elszámolási sorrend azonban attól önmagában nem függ, hogy a behajtási költségátalányt, illetve a kamatot a jogosult követelte-e a kötelezettől.

A jogosultnak, ha kifejezett nyilatkozattal ugyan nem mond le a behajtási költségátalány összegéről, a Ptk. 6:46. §-ban rögzített diszpozitivitással élve azonban úgy rendelkezik (illetve erre irányuló szándéka egyértelműen felismerhető), hogy a kötelezettől befolyó összeget a főkövetelésre számolja el, annak hiánytalan teljesítése esetén pedig jelzi, hogy további követelése az ügylettel összefüggésben nem áll fenn, a behajtási költségátalány érvényesítéséről való lemondást nem kell könyvelnie, mivel csupán a pénzügyileg rendezett költségátalányt tartja nyilván. Ennek alapján a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontjában rögzített adóalap-korrekciós tétel alkalmazása nem merül fel ebben az esetben sem.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2013.12.20.

A Polgári Törvénykönyv 2013. július 1. napjától hatályos szövege új rendelkezéseket vezetett be a gazdálkodó szervezetek késedelmes fizetése vonatkozásában, melyet tovább pontosít a 2014. január 1. napján hatályba lépő rendelkezése. A gazdálkodó szervezetek kötelesek 40 euronak megfelelő összeget fizetni a számla jogosultjának behajtási költségátalányként, ha a fizetési határidőben nem tesznek eleget a fizetési kötelezettségüknek. A szabály bevezetését elsődlegesen az uniós irányelv alapján fennálló jogharmonizációs kötelezettségünk tette szükségessé, ugyanakkor annak sajátos magyar hangsúlyt ad a jelenlegi fizetési morál is.

Fel kívánjuk hívni valamennyi gazdálkodó szervezet figyelmét, hogy a költségátalány a törvény alapján számlánként értendő és ezt nem befolyásolja az sem, ha egy-egy számla akár kisebb összegű; ha tehát egy cég 10 db számla vonatkozásában esik késedelembe, akkor ahhoz 400 euronak megfelelő költségátalány fizetési kötelezettség társul.

Természetesen a költségátalány megfizetése nem mentesít a késedelmi kamat-fizetési kötelezettség alól, az a költségátalányon felül fizetendő, ez tehát új terherként jelentkezik.

A költségátalány számviteli elszámolása megegyezik a késedelmi kamat esetében irányadóval: a késedelembe esett félnek az üzleti évre jutó késedelmi kamatot és költségátalányt kötelező elszámolnia és a beszámolójában az egyéb ráfordítások között kimutatnia attól függetlenül, hogy azt esetlegesen még nem fizette meg. A jogosult ezzel szemben az egyéb bevételek között csak azokat az összegeket szerepeltetheti, melyet pénzügyileg is megkapott. A behajtási költségátalány után nem kell áfát fizetni, mivel az a felmerült költségek megtérítésére szolgál.

A fentiek miatt különös körültekintéssel kell eljárni a számlák határiőben való fizetése körében.