Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Fintech, blockchain Magyarországon?

Rohamosan nő az elektronikus szerződések száma: az International Data Group adatai szerint 4 hónap alatt 500 ezerről 2 millióra nőtt a smart szerződések száma az Ethereum blokkláncban, és még az idei évben számuk meghaladhatja a 10 milliót. A digitalizáció terjedése egyre könnyebbé teszi a szerződéskötést és a finanszírozást nemcsak a vállalatok lokális környezetében, hanem akár másik kontinensen lévő partnerekkel is. A korlátlan értékesítési lehetőségek világa azonban számos új kockázatot is hordoz magában: egyre kevésbé ismerjük partnereink valódi környezetét, piaci kilátásait, és tudjuk felmérni a jogviszony szerződéskötést követő sorsát. Ahogy Prof. Dr. Bíró György mondta hasonló jogi helyzetről: „Ha nincs baj, nincs baj. De ha baj van, baj van.” Ha tehát baj van, tudjuk-e egyáltalán érvényesíteni a jogainkat a szerződött partnereinkkel szemben, mivel a versenyt végül nem az nyeri, aki minél több szerződést köt, hanem az, aki minél gyorsabban tud fellépni a követelései érvényesítésében.

A PSD2 irányelv bevezetése lényegében szabad utat adott a fintech cégek számára, és ha nem is kezd el azonnal tömegével terjedni az online szerződéskötés a világban, de határozottan nőni fog az interneten kötött elektronikus szerződések száma. Az újfajta jogviszonyok korábbinál sokkal több és összetettebb gazdasági kockázatot, kiszámíthatatlanabb következményeket hordoznak magukban. Egyszóval a környezetünk növekvő komplexitása közvetlenül megmutatkozik a jogviszonyok területén is.

Mindez két dolgot jelent: A modern technológia soha nem látott mértékben könnyítheti a szerződéskötést és támogatja a termékek, szolgáltatások eladását, az eladás nagy földrajzi régiókra való kiterjesztését. Másrészt a komplexebb jogviszonyok jelentősen növelik a jogérvényesítés kockázatát is, mert bár az elektronikus azonosítási lehetőségek és a smart szerződések remekül működnek a kibertérben, de lényegében elszakadnak az adós/partner valódi, fizikai személyétől, vagyonától, gazdasági és jogi környezetétől.

Ezért nő valószínűsége annak, hogy olyan kockázatok lépnek fel, amelyeket nem lehet előre megjósolni. A vállalatoknak lényegesen kisebb esélyük és idejük lesz arra, hogy felkészüljenek a kockázatokra, miközben a szerződések életciklusaiban a teljesítési kockázat folyamatosan nőni fog. Az adós áttelepülése vagy vagyonának átmentése egy másik uniós államba, önmagában is megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a követelések érvényesítését.

A finanszírozási jogviszonyok komplexitásának növekedése megmutatkozik abban, hogy a

  • a vállalatoknak, hitelezőknek egyre több határon átnyúló szerződéses kapcsolatuk lesz, adósaiknak pedig egyre több hitelezőjük,
  • a szerződő feleknek (adósoknak, szállítóknak) mind a vagyonuk mind a személyük vonatkozásában sokkal nagyobb a földrajzi mozgástere lesz.

Ennek megfelelően a jogalkalmazásban, jogszolgáltatásban is át kell értékelni a feladatokat és a lehetőségeket. Szükség lenne olyan jogi megoldásokra, amelyek az ilyen kockázatok kezelésére megfelelő segítséget nyújthatnak, egyben képesek kezelni a komplexebb szerződési és jogérvényesítési gyakorlatot.

Ha őszinték vagyunk, ilyen keretek még nem állnak rendelkezésre Magyarországon…  

Business as usual…