Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Alaptörvényellenes a Cégtörvény egyik rendelkezése

 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a cégnyilvánosságról, bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 9/C. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt 2018. december 31-i hatállyal megsemmisítette, mivel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a cégtörvény 9/C §-a olyan vélelemmel él, amivel szemben a jogalkotó nem biztosított kimentési lehetőséget, ez a célhoz mérten aránytalan korlátozás pedig sérti a jogbiztonság elvét és a vállalkozás szabadságát.

 

Az AB megállapította, hogy a magyar jog szerint a vezető tisztségviselő eltiltásának két formája létezik: a büntetőjogban a foglalkozástól eltiltás egyik nevesített eseteként, amely büntetőjogi szankció, míg a másik formája a cégjogban alkalmazott eltiltás, amely a büntetőjog körén kívül eső meghatározott cselekményekre alkalmazható büntető jellegű, személy elleni szankció. A büntetőjogban kiszabott eltiltás tartama 1-10 év között lehet, vagy lehet végleges hatályú, ezzel szemben a cégjogi eltiltás minden esetben 5 év. Az AB döntés ez utóbbi esetet vizsgálta.

 

A Ctv. a cég kényszertörléséhez és ahhoz kapcsolja az eltiltást, hogy a kényszertörlési eljárás során a céggel szemben követelés-bejelentésére került sor. A kényszertörlés miatti eltiltással fenyegetett személyi kört azok a vezető tisztségviselők alkotják, akik a kényszertörlési eljárás megindításának időpontjában, valamint az azt megelőző évben töltötték be ezt a tisztséget. Az eltiltás, mint jogkövetkezmény kizárja a vezető tisztségviselő esetében, hogy bármely gazdasági társaságban többségi befolyást szerezzen, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá kizárja, hogy bármely cég vezető tisztségviselője legyen az eltiltástól számított öt éven belül.

 

A döntés szerint a cégjogi eltiltás az érintett gazdasági életben való részvételét, vállalkozási szabadságát jelentősen korlátozza. Az eltiltás bevezetésének indoka a jogalkotó részéről a közérdek és a hitelezői érdekek védelme volt a tisztségükkel visszaélő vezető tisztségviselőkkel szemben. Ezt a célt a kényszertörlési eljárásban kiszabott eltiltás esetében abban jelölte meg a jogalkotó, hogy ilyen esetben elsősorban az ismeretlen székhelyű cégek, illetve azon cégek vezetőinek szankcionálására kerül sor, amelynek törvényes működését nem állították helyre. A jogalkotó ezen túlmenően abból indult ki, hogy a kényszertörlési eljárás eredményeként bekövetkezett törlés jellemzően felróható a vezető tisztségviselőnek, ezért eltiltása a hitelezők védelmét és a gazdasági életbe vetett bizalom fenntartását szolgálja.

 

A kényszertörlési eljárásra vezető okok tanulmányozása után azonban az AB arra a következtetésre jutott, hogy az nem kizárólag az ismeretlen székhelyű cégeket érinti, így az eltiltás sem kizárólag az ilyen cégek vezető tisztségviselőit fenyegeti, hanem jóval szélesebb körrel szemben alkalmazandó. Az eltiltás alkotmányos céljára figyelemmel az lenne az indokolt helyzet, hogy e szankciót csak olyan személyekkel szemben alkalmazzák, akik a kényszertörlésre vezető törvényességi felügyeleti eljárásra magatartásukkal vagy mulasztásukkal okot adtak, valamint eljárásuk, magatartásuk vagy mulasztásuk és a törvénysértő állapot közötti megállapítható az okozati összefüggés.

 

A támadott szabályozás alapján azonban a felelősség objektív jellegű. Annak alapja a vezetői tisztség adott időszakon belüli betöltése, és a cég kielégítetlen tartozásának ténye, amelyekhez a jogalkotó a felróhatóság megdönthetetlen törvényi vélelmét fűzi. Mindezek alapján az AB arra a következtetésre jutott, hogy a Ctv. 9/C. §-a olyan törvényi vélelemmel él, amivel szemben a jogalkotó nem biztosított kimentési lehetőséget. Ez a célhoz mérten aránytalan korlátozás pedig sérti mind a jogbiztonság elvét, mind pedig a vállalkozás szabadságát. Ezen felül az AB utalt arra is, hogy a jelenlegi szabályozás sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot is, mivel az eltiltás kimondását megelőző eljárásnak a vezető tisztségviselő nem is alanya, eljárási jogai sincsenek, így arra sincs lehetősége, hogy az eljárás során bizonyítsa, hogy a kényszertörléshez vezető folyamatban neki nem volt közrehatása. A szankció alkalmazása egy egyszerűsített eljárásban automatikusan történik. A szankció súlyára tekintettel a megfelelő eljárási szabályok hiánya a Ctv. 9/C. §-ával szemben a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét is eredményezi.

 

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a szabályozás megsemmisítésről rendelkezett.