Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Folyamatos felvételkészítés

Az új Pp. újdonságai - Folyamatos felvétel készítése a tárgyaláson

A polgári perrendtartásról szóló T/11900 törvényjavaslat részletes vitája 2016. október 03. napján kezdődött meg. Több jelentős dogmatikai jelentőségű változás, mint az osztott perszerkezet bevezetése mellett a modern technológiai elterjedése adta lehetőségeknek köszönhetően a tárgyalások anyagának rögzítése kapcsán is modernizáció látszik kirajzolódni. A törvényjavaslat „Az eljárás anyagának rögzítése” cím alatt a perhatékonyságot nagyban elősegítő technológia alkalmazását irányozza elő: képet és hangot egyidejűleg rögzítő folyamatos felvétel készítésének lehetőségét a per érdemi tárgyalási szakában. A módszer előzetes értékeléséről röviden alábbi cikkünkben írunk. 

***

Amennyiben a technikai feltételek rendelkezésre állnak, a bíró bármely fél kérelmére elrendeli vagy hivatalból elrendelheti a jegyzőkönyv modernizált változatának készítését a per érdemi tárgyalási szakában. A törvény indokolása rögzíti, hogy a jegyzőkönyv funkciója az eljárási cselekmények, nyilatkozatok és közlések hiteles írásba foglalása, valamint az eljárás, így különösen a bizonyítási eljárás menetének dokumentálása. A hitelesített, a bíróság által elektronikus bélyegzővel ellátott folyamatos felvétel maga minősül jegyzőkönyvnek, írásbeli kivonata csak technikai jellegű információkat valamint az eljárás folyamán hozott végzéseket rögzíti. Az indokolás kiemeli, hogy markerezéssel lehet segíteni a felvételek feldolgozását, mivel azok nem csak a lényegi, hanem a tárgyaláson történt valamennyi, adott esetben lényegtelen, körülményeket is rögzítik. A bíróság által szerkesztett hangfelvétel továbbra is csak az eljárás lényegi tartalmát foglalja össze az írásbeli jegyzőkönyv elkészítése érdekében.

Noha a felek által jegyzőkönyvezni kért nyilatkozat vagy körülmény rögzítését a bíróság nem tagadhatja meg, jól tudjuk ügyvédként, hogy ez a valóságban nincs így, ezért a folyamatos felvétel bevezetése támogatandó újítása a törvényjavaslatnak, hiszen alkalmazásával a megtett nyilatkozatok a maguk teljességében rendelkezésre állnak majd a későbbiekben is.

A jegyzőkönyv dokumentációs funkciója jogorvoslati eljárásokban játszik kulcsszerepet, melyekben a másodfokon eljáró bíróság jellemzően iratokból dolgozik. Ritkán, de hasonlóan esszenciális szerepet tölt be a jegyzőkönyv akkor is, ha a peres eljárás során az eljáró bíró személye megváltozik, bármilyen okból, legyen az kizárás, az eljáró bíró áthelyezése vagy akár jogviszonyának megszűnése. Az „új” bíró elsődlegesen a jegyzőkönyvek tartalmából tájékozódhat a korábbi tárgyalásokon történtekről, a felek képviselői pedig csak remélik, hogy amennyiben lehetséges, az érintett bírók személyesen is konzultálnak egymással az ügy átvételekor. Sajnálatos módon erre előírás nincs és személyes információink szerint ilyen esetekben a személyes interakción alapuló ügy átadás-átvétel nem is történik. Így nem kerül sor arra, hogy az átadó bíró a bizonyítással járó eljárási cselekmények során kialakult álláspontját ismertetné utódjával például arról, hogy az egyik tanú szavahihetőségét aggályosnak tartja, hanem az utód bíró kizárólag az írásos jegyzőkönyvet olvashatja el, ami – tudjuk – nem tartalmazza a körülményeket, amelyekből ezeket a kérdéseket a bíró megítélhetné.

Az írásbeli jegyzőkönyvek vonatkozásában ugyanis több kutatás rámutat, hogy a felek, tanúk aszimmetrikus helyzete, a laikusok magatartása, a bírói figyelmeztetések okozta hatások és az előadások a jegyzőkönyvvezetés miatti folyamatosságának megakasztása illetve a bíró diktálta szöveg-transzformálás okán a jegyzőkönyv tartalmának utólagos értelmezése olykor nagy eltérést eredményez a tárgyaláson ténylegesen megtörtént helyzetekhez és elhangzottakhoz képest. Az írásbeli jegyzőkönyvből nem derülnek ki olyan részletek, amelyek a bíróban az ügy érdemére kiható befolyást tettek, amelyekből a bíró következtetést vonhatott le: nem kerül rögzítésre, hogy a tanú erősen izzad vagy tördeli az ujjait, nem tart szemkontaktust a kérdezővel, hevesen reagál vagy éppen elsírja magát, folyamatosan kitérő válaszokat ad, amelyek egyértelműen a szavahihetőségére vonatkozó fiziológiás jelek. Nem kerül rögzítése a felek vagy tanúk tárgyalás során tanúsított általános magatartása, amely szintén befolyásolhatják a bírót az ügy eldöntésében. A tényezők hosszasan sorolhatók még, azonban szükségtelen annak belátásához, a folyamatos felvétel az új polgári perrendtartás egyik kiváló újítása lesz a fenti aggályos elemeket kiküszöbölendő.

Kérdéses, és talán a módszer alkalmazásának legkritikusabb eleme, hogy a technikai feltételek adottak lesznek-e a bíróságokon, elegendő számban és mértékben. Félő, hogy a technológia korlátozott rendelkezése állása miatt csak korlátozottan vehető majd igénybe ténylegesen a folyamatos felvétel készítésének lehetősége. A jogszabály szövege egyelőre nem ad választ arra, hogy a bíróságok milyen szempontok mérlegelésével döntenek majd több kérelem esetén, hiszen a pertárgyérték vagy a per tárgya nem egyértelmű indikációja a döntésnek, de előnyben részesítést eredményező tényező lehet például, ha a tárgyaláson tanú vagy szakértő meghallgatására vagy szembesítésre kerül sor. Arról sem rendelkezik a jogszabály tervezete, hogy az ellenérdekű fél jogosult-e tiltakozni vagy fellebbezéssel élni a kérelemre történő folyamatos felvétel készítésének elrendelése ellen, és ez lehet-e akadálya a folyamatos felvétel készítésének. Nem rendelkezik a tervezet arról sem, hogy mi az alkalmazandó eljárás, ha a jogosult úgy nyilatkozott, hogy az üzleti titkot, hivatásbeli titkot, vagy törvényben meghatározott más titkot tartalmazó információ megismeréséhez nem járul hozzá, a tárgyaláson pedig folyamatos felvétel készül.

Bizakodva várjuk a folyamatos felvétel készítésének jogi szabályozását, míg hatékonyságára és arra, hogy célzott funkcióját megfelelően tölti-e be, csak a gyakorlat adhat megnyugtató választ.