Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A magáncsőd intézményének bemutatása

2015. szeptember 1-jén lép hatályba a magáncsőd intézményét bevezető törvény. A magáncsőd olyan reorganizációs eljárás, melynek célja a magánszemély adós vagyonának és jövedelmének felhasználásával az adós fizetőképességének helyreállítása úgy, hogy közben az adós hitelezői is teljes vagy részleges megtérüléshez jussanak.

A magáncsődöt csak olyan adós veheti igénybe, akinek vagyona és jövedelme is van, valamint részéről a tartozásokkal kapcsolatos fizetési hajlandóság is fennáll, csupán fizetési képessége hiányzik. A sikeres adósságrendezési eljárás végén a jóhiszeműen eljáró adós – miután tartozásainak elvárt mértékét teljesítette – mentesül a további tartozásainak megfizetése alól.

A magáncsőd lehetőségével azok a természetes személyek élhetnek, akiknek legalább 2 millió forint, de legfeljebb 60 millió forint közötti, egy vagy több olyan, legalább 90 napja lejárt, de az adós által legalább 80%-ban elismert hitelviszonyból eredő tartozása van, mely nem haladja meg az adós vagyonának kétszeresét. Az eljárás kizárólag az adós kezdeményezésére indulhat meg, s ehhez nincs szükség a hitelezők jóváhagyására sem.

Az eljárásban félként az adós, a hitelezők, a Családi Csődvédelmi Szolgálat és a vagyonfelügyelő, valamint a bíróság vesz részt. A hitelezők között kiemelt szerep jut a főhitelezőknek, ezek jellemzően azok a bankok, amelyeknek jelzálogjoga áll fenn az adós ingatlanán.

Az eljárás első, bíróságon kívüli szakaszában 120 nap áll a felek rendelkezésére, hogy a főhitelező közreműködésével kényszeregyezséget kössenek egymással. Ez a szakasz akkor eredményes, ha az adósságrendezésről szóló egyezséget minden kötelezett és hitelező elfogadja.

Ha bíróságon kívüli adósságrendezés nem vezetett eredményre, az eljárás a bírósági adósságrendezés szakaszába lép, melynek során szintén a felek közötti egyezség létrehozása a cél, azonban már nem a főhitelező, hanem a családi vagyonfelügyelő dolgozza ki az erre vonatkozó javaslatot. Ebben a szakaszban az adós és az adóstárs közös, készpénzfelvételi limittel korlátozott bankszámláját a vagyonfelügyelő kezeli.

Amennyiben a felek ebben a szakaszban sem tudnak egyezséget kötni az adósság rendezéséről, a bíróság határozza meg az adósságrendezés feltételeit.

A csődeljárás megindulásával az adós és az adóstárs csődvédelem alatt áll, mely alatt nem kezdeményezhető, illetve nem folytatható az adóssal szemben végrehajtási eljárás és zálogtárgy ékesítésére sincs lehetőség. Az adósságrendezés alatt álló személy hitelt nem kaphat, valamint hitelkeret rendelkezésre tartása sem várható el a hitelezőktől, akik a csődvédelem alatt állók nyilvántartásából és hirdetményi úton tájékozódhatnak arról, hogy adósuk bejelentkezett az eljárásba.

Az adós az ügy uraként bármikor megszüntetheti az adósságrendezési eljárást, ez azonban a törvény szerint meghiúsításnak minősül, ugyanúgy, mint a jövedelem, illetve vagyon eltitkolása. A meghiúsítás jogkövetkezménye, hogy az adós tíz évig nem vehet részt adósságrendezési eljárásban. A jogszabályi feltételeket teljesítő, jóhiszeműen eljáró adósok számára a még fennmaradó adósságok megfizetése alól a bíróság végleges mentesítést ad.